Marton Veronika:

Ibbi-szin, az utolsó sumir uralkodó siratója (II. rész)

Ibbi-szin pecsétje (Louvre, Párizs)

A magyarság elődnépeinek történetében felsejlik a mai magyar sors. Tükörképként mutatja őseink útját a Kárpát-medencéből való 4-5 évezreddel ezelőtti, talán az első kiáramlástól a Kr. u. 895 (!) évi hon-visszafoglalásig.1

E vándorút egyáltalán nem volt diadalmenet. Reményteli öröm és kilátástalannak tűnő balsors kísérte. Remény, hogy hazára, nyugalomra lelnek, balsors, mert az egyik hazából kiűzettek, a másikat maguk hagyták el. Nevezhették őket sumirnak (KI.EN.GI2-nek), pártusnak, hunnak, avarnak vagy magyarnak, a szemita árnyéknép idővel utánuk ment, rájuk lelt, s elűzte őket a szálláshelyükről, nehezen meglelt hazájukból és a helyükre telepedett. Így kellett elhagyniuk folyamközi hazájukat, Mezopotámiát.

A Kárpát-medencéből való kiindulás oka ismeretlen. Mondják túlnépesedés, zord időjárás stb. következménye volt. Ám a sors kegyéből a több évezredes viszontagságos vándorút után a magyarság visszatért eredeti hazájába. „Az Úr visszaadta a magyaroknak Pannóniát …”
A Folyamközben a Kárpát-medencei Djemdet-Nasr nép a korábban betelepült al-Ubaid-i és az Uruk-i népcsoporttal békében megfért. Az agyagtáblák semmiféle faji, „nemzetiségi” ellentétről nem szólnak. A baj kb. Kr. e. 3400-3200 táján a szemita-amoriták megjelenésével és sokasodásával kezdődött. Kiszorították KI.EN.GI (sumir) és KI.URI4 (akkád) népét a verejtékkel megteremtett tündérkertjéből, vagyis beültek a készbe. A négy emberöltőig tartó első szemita (akkád) uralmat a „hegyek sárkányaival”, a gutikkal még meg lehetett törni, de az elamita és a szemita-amorita támadást kivédeni nem tudták.

Karóba húzott várvédők, harci kocsi és nyilas szemiták (Ninive)
Az elamiták hamarosan visszatértek a hegyeikbe, de a támadásukkal szinte helyet csináltak a fegyveresen betörő nyugati szemitáknak. A belső áruló támogatás sem maradt el. A bevándorolt, a politikai vezetésbe becsusszant idegenek, illetve a leszármazottjaik megteremtették a belső feltételeket a szemita hatalomátvételre. (Megjegyzem, ugyanez történik ma Magyarországon.) KI.EN.GI (Sumer), az ország belepusztult, eltűnt. A befogadó nép elmenekült, behódolt vagy meghalt.

Vad szélvihar, időt változtatandó,
törvényt döntő, egetverő orkán tombolt.
Elsöpörte KI.EN.GI régi igaz rendjét,
A jó királyok kora immár odalett.5

A zűrzavaros akkád és guti uralom után a III. ÚR-i dinasztia alapítója, ÚR.NAMMU, a birodalom királya igazságosságáról és jó cselekedeteiről híres nagy hódító és nagy uralkodó volt. A törvényeivel népének és országának rendet, biztonságot teremtett: korlátozta az égbe szökött adókat, a csalásokat elkerülendő szabályozta a mértékegységeket, biztonságossá tette a kikötőket stb. A nép szerette; dolgozott, adózott, de nyugalomban, biztonságban és elégedetten élt a keleti elamiák és a nyugati szemita-amorita hadak támadásáig.6

Romokban hevernek a hazai városok,
Puszta lett a karám, üres az istálló.
Az igavonó barmok hová levének?
A nyájat terelő pásztorok hova tűnének?

Az ország és a nép tönkrement. A nyugati-szemita támadók a biztos győzelem érdekében letarolták az országot, halomra gyilkolták a lakosságot. Kifosztották a jól működő templomi gazdaságokat. Az akkád uralom idején rommá lett, ám a III. ÚR-i dinasztia idején újjáépített városokat, épületeket, templomokat, zikkuratokat újra lerombolták. Ékiratos tábla emlékezik meg az Eufrátesz középső folyásánál levő határnál egy erődítmény építéséről.7 Eszerint Ibbi-szin8 az utolsó komoly erőfeszítéseket tette országa védelmére. Sikertelenül. A hódítók, az országrablók azóta is pusztítanak, rombolnak. A Habsburg I. Lipót osztrák császár 1699. évi várrombolási rendelete értelmében kötelezték a magyarokat saját váraik lerombolására, nehogy a rebellió tanyát verjen bennük. A Rákóczi szabadságharc (1703-1711) után a várrombolás ádáz dühvel folytatódott. Egy-két osztrák tulajdonban levő vár (pl. Siklós) menekült csak meg.9

Poshadt immár a csatornák vize,
Satnya fű növi be a búzaföldeket,
A pusztán árvalányhaj lengedez…

Sumerban ÚR város királyai számos csatornát ásattak. Egy oszloptöredéken levő dombormű az imádkozó királyt mutatja, felette egy korsóból angyal önt vizet a földre. A király ekképp ad hálát istennek a víz termékenységet hozó áldásáért.10 A szír sivatag felől támadó hódítók útját pusztulás és a halál kísérte. Nem volt, aki tisztítsa a csatornákat, művelje a földet. Vad fű nőtt mindenütt. Megállt az élet Sumerban.

Az anyák nem dédelgetnek gyermeket.
Az atya nem hívja gyengéden asszonyát,
Embere mellén kedvese nem repes,
Az anya nem ringatja ölbéli gyermekét.
Elnémultak a dajkák altatódalai…

A támadóktól ÚR, a főváros szenvedett a legtöbbet. A városvédőket legyilkolták, aki tehette, elmenekült, s visszasírták a jó királyok biztosította törvényes és igazságos rendet és a békés életet.


Várostrom (dombormű-töredék, Ninive)

Az ókori keleti népeknél nagy becsben állt a trónszék. A birodalom földjét jelképezte. Ha az ellenség elrabolta, ha „fogságba került”, odalett a függetlenség, az önállóság, idegen kézre került a föld. Mintegy másfél évezreddel később a rómaiak elrabolták a Pártus Birodalom arany trónszékét.11 A I. Oszroesz pártus nagykirálynak hosszas háborúság után sikerült Traianus császártól visszaszereznie. Az Árpád-házi királyok korában a koronázási jelvények közt még számon tartották a Magyarország földjét jelképező királyi trónust.12 Azóta elveszett. Vele együtt elveszett, csonkult a haza földje.

A királyi trónszék idegen földre jutott.
Vajh, lesz-e még igazságos bírói ítélet?
Idegené lőn a királyi hatalom.
Görnyedt vállal szemléli a nép.

Úgy tűnik, e sirató a magyar nép béketűrésére is ad magyarázatot. A sumir nép minden baját szerencsétlenségét az istenek haragjának tudta be. Ez hitet örökölték a kései utódok. A magyarok is minden időben hajlamosak voltak arra, hogy mind az országos, mind az egyéni sorscsapásokban Isten ítéletét lássák, ezért el kell viselni Isten büntetését. Sok-sok évszázada ennek szellemében folyik a könnyen hívő, istenszerető magyarság behálózása. Az idegenek zsoldjában álló szószólók, álszent papok, csaló politikusok, hamis próféták e hitet kihasználva arra ösztökélték/ösztökélik a népet, hogy békén tűrje a sorscsapásokat, ne tegyen ellene semmit, mert különben isten rendelése ellen vét.

Istenítélet rúgta fel a törvényt,
Mert An haraggal tekintett földjére,
és ENLIL kegyesen az ellenségre...
Igen, Nin-tu megtagadta önnön művét.
EN.KI más irányba terelte a vizeket,
Ekképp határozott An és EN.LIL…

Szemita hatásra a III. ÚR-i dinasztia végnapjaira az istenek rangsora13 megváltozott. EN.LIL-t, a teremtő lélekistent AN14 váltotta fel. A neve egyszerűen „eget, magasat”, az istenek lakhelyét jelenti. E név mindmáig megvan a magyarban, hisz számtalanszor elhangzik a fohász: Adná a magasságos! Adná az ég! E sirató szerint a III. ÚR-i dinasztia és a birodalom végét az istenek közös akarattal határozták el. A Babiloni Birodalom létrehozói, a szemita-amoriták istenköre megtette a magáét. An, a főisten megharagudott a földiekre, EN.LIL, a lég istene az ellenséget támogatta, Nin-tu, a babiloni termékenység-istennő visszatartotta a szaporodást, EN.KI15, a „föld istene” elterelte a vizeket, a folyókat, betemette a csatornákat. Könnyű dolga volt, hiszen a parasztok már nem tisztították a vizesárkokat. A régi medrek kiszáradtak, az Eufrátesz új utat keresett, s messze került a korábban lakott területektől. A szántóföldeket, a romos városokat, az elhagyott tanyákat homokkal hordta be a szél.

Mert az istenek ekképp határoztak?!
(Folytatása következik.)
Megjegyzés: A teljes képanyag a martonveronika.freeblog.hu oldalon található.

Lábjegyzetek

1 Az 1892.II. tc. kimondja, hogy a magyar államalapítás 1000. évfordulóját 1895-ben méltón kell megünnepelni. Ám a költségvetés tárgyalásakor kiderült, az előkészületek nem 3, hanem 4 évet vesznek igénybe. Ezért a millenniumi ünnepségeket 1896-ra csúsztatták. In: Ponori T. Aurél: A magyar bejövetel és a csillagászat, Magyar Nemzet, 1982. nov. 17.
2 A nép magát nem sumirnak, hanem KI.EN.GI-nek (én a földre jött), más olvasat szerint „kengirnek/kingirnek” nevezte. In: Poebel, Arno: Grundzüge der Sumerischen Grammatik, Rostock, Selbsverlag…, 1923., 2.p. - Megegyezik a magyarföldi besenyők „kangar” nevével. (MV)
3 Thuróczy János: a magyarok krónikája. Európa, Bp. 1980. 76. p.
4 E nevet az emigrációs magyar kutatók „urak földjé”-nek fordítják. Pontos jelentése: a „gyeplőtartó lovasok”, vagyis a lovasszkíták földje. (MV)
5 E versszakkal fejeződik be az I. rész. (MV)
6 Schmökel, Hartmut: Úr, Assur und Babylon, Europäischer Buchklub, Stuttgart, 1955., 51-52. pp.
7 L.m.f. 59. p.
8 Nemcsak Ibbi-szin, az utolsó sumir uralkodó, hanem az atyja, Su-szin a nagyatyja, Amar-szin is szemita nevet viselt. In: Schmökel i. m. 58. p. A nevek szemita voltát a héberül kiválóan tudó asszirológusok állapították meg. (MV)
9 A mai hivatalosított vélemény: Nem mindeniket az osztrákok romboltatták le „hanem a helyi lakosok hordták szét építőanyagnak”. (In: toriblog.blog.hu). E megállapítás vitatható: ti. félig lerombolt várak köveit hordta szét a lakosság. A pilisi várak köveinek széthordásáért az osztrákok még fizettek is. Uszályok vitték a faragott köveket pl. Bajára, Győrbe, de még Bécsbe is. (MV)
10 Woolley, Leonard C.: Vor 5000 Jahren, Franckh’sche Verlagshandlung, Stuttgart, 81-82. pp.
11 Marton Veronika: A pártusok, a sivatag lovagjai, Matrona, Győr, 2010., 102. p.
12 Csomor Lajos: Magyarország Szent Koronája, Vay Ádám Múzeum Baráti Köre, Vaja (1986í9, 19. p.
13 Jastrow, Morris: Die Religion Babyloniens und Assyriens, I., Ricker’sche Verlagsbuchhhandlng, 1905. vö. a fentemlített istennév címszavakat.
14 A szemita-babiloni és asszír korban Anu lett. (MV)
15 EN.KI a sumir földisten. (Pontosabban: a Földet is teremtő Napisten - Szerk.) A szemita korban ugyanazon feladatkörrel Eá-nak nevezik. A nevének jelentése „vízház”. (MV)